by Sok szó esik a tőzsdepszichológiáról a kézi kereskedés esetében. Azonban érdemes megemlíteni a robotos kereskedéssel kapcsolatban is. Motiválhat bennünket a veszteségtől való félelem vagy a mohóság. Ez utóbbival már kezdek megbírkózni, mert sokba került, míg a félelemmel nekem is meg kell sokszor küzdenem. Hiszen lehetnek olyan helyzetek, amikor a robot olyan pozíciókat vesz fel, amik nem tetszenek nekünk, vagy a nyitott kötésekkel olyan mértékű függő pozícióba kerül, amit már nem tudunk elviselni. Ezekre nekem az alábbi megoldásaim vannak.
- Csak akkor teszek fel éles számlára egy robotot, ha a több hónapos demózás során tapasztalt helyzeteket el tudom viselni. Ilyen például egy nagyobb méretű floating, vagy drawdown.
- Ha már felraktam, akkor nem nyúlok bele kézzel, amíg nem csinál rosszabbat, mint demóban.
- Amikor elindítom az éles számlát, akkor eldöntöm előre, hogy mekkora veszteséget vagyok hajlandó elviselni a számlán. (természetesen ez csak akkor működik, ha ez a döntés nem ellentétes a demózás során tapasztaltakkal.)
- Amíg ezt a veszteséget el nem érem, addig nem állítom le a robotot azért, mert az első két kereskedése veszteséges volt, hiszen ilyen már előfordult demóban is, ráadásul még nem értem el a meghatározott stopot. (ez nálam már akár Murphy törvény is lehetne, hiszen biztos, hogy így indulok mindig)
- ha megszegem a szabályaimat, akkor nem hibáztathatom a robotot az eredményekért
